Tartli

• Bevezetés
• Játékosok és Kellékek
• Bemondások
• Osztás
• Lejátszás
• Pontozás és elszámolás
• Lejátszási tanácsok
• Osztrák Tartl
• Játékváltozatok és Hivatkozások

Bevezetés

A Tartli, másnéven Felsős, régi kétszemélyes kártyajátékunk, amely a 19.-ik és a 20.-ik század fordulóján élte virágkorát. Bródy Sándor író olyannyira kedvelte a játékot, hogy gyakran fizetett is játékostársának, hogy legyen kivel ebéd után tartliznia. Nem csoda hát, hogy a Kártya-Kódex-ben (1898) ő írta a játékra vonatkozó fejezetet. Az 1920-as évekre már csökkenőben volt a játék népszerűsége, ebben talán az akkor dúló Alsós örület is szerepet játszhatott. A Tarokk elemekkel dúsított Alsós ugyancsak érdekes játék, de a Tartli egyedi jellegét és báját kár lenne veszni hagyni, az egyik legjobb kétszemélyes játékunk lévén méltó a megőrzésre.

A Tartli talon húzós, komplex ütésű kártyajáték, a Jassz játékcsaládba tartozik. Egy csomag, 32 lapos Magyar Kártyával játsszák. Különlegessége, hogy lapösszefüggéseket (bemondásnak vagy kunsztnak is nevezik) nemcsak a lejátszás elején, hanem az első nyolc ütés során is érvényesíteni lehet. A Tartliban, más Jassz játékokkal ellentétben az adu Felső a legmagasabb ütőerejű lap, nem az Alsó.
A játék valószínűleg Ausztriából került hozzánk, ahol Tartl néven ismerik, bár a játék ott is többnyire feledésbe merült. Az alábbi leírás a magyar változatot ismerteti, a lap alján külön bekezdés tér ki az osztrák játékváltozatra.

Ez az oldal Kovács Róbert leírása alapján készült.

Játékosok és Kellékek

A Tartlit 32 lapos magyar kártyával játsszák, mely a német színjelzésű makk, zöld, tök és piros lapokból áll. Az ászokon a négy évszak jelenik meg, míg az alsókon és felsőkön Friedrich Shiller Tell Vilmos című színdarabjának szereplői elevenednek meg.
Az alábbi lapokból áll a magyar kártya:

• Ász, vagy Disznó (Osztrák és Dél-Német területeken szintén így nevezik: Sau). A négy évszakot jelenítik meg és a sarkokban a két színjelölő elforgatva látható.
• Király vagy Csikó. Lovon ülő koronás alak, bal felső sarokban egy színjelölővel.
• Felső vagy Filkó. Gyalogos figura, bal felső sarokban színjelölővel.
• Alsó. Szintén gyalogos alak, de a színjelölő lent, a figura derekánál található.
• A Tízes, Kilences, Nyolcas és Hetes lapokon a színjelölők egy kártyafélre eső száma megegyezik a sorszámukkal, valamint római számmal ezek fel is vannak tüntetve: X, IX, VIII, VII.

Itt látható például az összes makk lap: Ász, Király, Felső, Alsó, Tízes, Kilences, Nyolcas, Hetes sorrendben.

Remélhetőleg a magyar kártya beszerzése nem jelent gondot, de ha csak francia kártya akad a kezünk ügyébe, a 2-estől 6-osig terjedő lapok eltávolításával is lehet a játékot játszani. Ekkor a felső szerepét a dáma (Q), az alsóét a bubi (J) veszi át.

A Tartli komplex ütésű, adus játék. Pontokat értékes lapok elvitelével és lapösszefüggések (bemondások) érvényesítésével lehet szerezni. Az egyes lapok pontértéke alább, zárójelben olvasható. A lapoknak három féle sorrendjét kell megjegyeznünk.

1. A sorozatok szempontjából a természetes lapsorrend érvényesül, csökkenő sorrendben:
   Ász, Király, Felső, Alsó, Tízes, Kilences, Nyolcas, Hetes.
2. Az adu színében a lapok ütőereje, csökkenő sorrendben:
   Felső(20), Kilences(14), Ász(11), Tízes(10), Király(4), Alsó(2), Nyolcas(0), Hetes(0).
3. A nem adu színekben a lapok ütőereje, csökkenő sorrendben:
   Ász(11), Tízes(10), Király(4), Felső(3), Alsó(2), Kilences(0), Nyolcas(0), Hetes(0).

Összesen 61 pont van az adu színében valamint 30-30 pont a nem adu színekben. 10 pont jár továbbá az utolsó ütés megszerzéséért, így összesen 161 pontot lehet szerezni ütésekből.

Hagyományosan a pontokat krétával, szivaccsal törölhető palatáblára rögzítették. Ennek hiányában a papír és ceruza vagy toll is megteszi.

Bemondások

Három féle lapösszefüggést lehet bemondani: sorozatot, vannakot és a bélát.

A sorozat legalább három egyszínű, egymást sorrendben követő kártyából áll. Ezek az alábbiak:

Terc (3 lap):	20 pont
Kvart (4 lap):	50 pont
Kvint (5 lap):	100 pont
Szext (6 lap):	100 pont
Szept (7 lap):	100 pont
Okt (8 lap):	100 pont

A vannak négy azonos rangú lapból áll, kívéve a Nyolcast vagy Hetest. Ezek értéke:

Négy Alsó, Király, Tízes vagy Ász	100 pont
Négy Kilences:	150 pont
Négy Felső:	200 pont

A béla az adu Király és Felső párosa: 40 pont

A béla más üsszefüggésekkel szemben is bármikor érvényesíthető.

Az első 8 ütés során egy játékos bemondhat egy sorozatot, egy vannakot és a bélát.

Ha mindkét játékos mond be lapösszefüggéseket, akkor a játékosok legerősebb összefüggései az alábbiak szerint méretnek össze, és csak az összemérést megnyerő játékos érvényesítheti az összefüggéseiből származó pontjait.

• A vannak erősebb bármelyik sorozatnál.
• A vannakok csökkenő sorrendje: Felső, Kilences, Ász, Tízes, Király, Alsó.
• A hosszabb sorozat erősebb a rövidebbnél.
• Egyforma hosszú sorozatok közül a magasabb vezetésű (legmagasabb kártyájú) sorozat az erősebb. Emlékeztetőül: itt a természetes lapsorrend számít: Ász, Király, Felső, Alsó, Tízes, Kilences, Nyolcas, Hetes.
• Ha a két sorozat hosszban és magasságban is megegyezik, az adu színében lévő az erősebb.
• Ha a két egyforma hosszú és magasságú sorozat egyike sem az adu színében van, akkor az az erősebb amelyiket előbb bemondták, vagyis azé a játékosé aki az ütéshez először ad lapot.

Osztás

Az első osztó személye tetszőleges módszerrel eldönthető, például a megkevert pakliból való húzással: aki a kisebb lapot húzza, az oszt először. Az osztó személye osztásonként cserélődik.

Az osztó megkeveri a kártyapaklit, majd a társa elé helyezi, aki azt megemelheti. Ezután az osztó, ellenfelével kezdve mindkettejüknek 9 lapot oszt, 3-as csomagokban. Az osztó felfordítja a következő lapot, ami az erre a játszmára érvényes adu színét jelöli, majd erre a lapra keresztben ráhelyezi a megmaradt kártyacsomagot hátoldalával felfelé úgy, hogy az adu jelölő lap félig legyen csak takarásban. Ez a 14 lap lesz a talon, amiből a játékosok a lejátszás során lapokat húznak majd.

Lejátszás

Az osztó ellenfele hív ki lapot az első ütéshez, utána az adott ütést elvívő játékos hív ki a következőhöz. Bármely kártyát ki lehet hívni. Egy ütést a benne lévő legmagasabb adulap nyeri, vagy ha nem játszottak ki benne adut, akkor a magasabb lap a kihívott színből.
Az első 7 ütés során az ütés végeztével, a játékosok fejenként egy-egy lapot húznak a talonból: először az ütést megnyerő játékos, majd az ellenfele. Ezt a húzott lap megmutatása nélkül teszik. Így a játékosok kezében húzás után ismét 9-9 lap lesz. Amíg a talonban van lap, az ütéshez kihívott lapra bármilyen lapot ki lehet tenni, vagyis nem kell színre színt vagy adut tenni.

Az első 7 ütés során az ütésben lévő játékos (aki lapot hív a következő ütéshez) a lapja kitevése előtt kicserélheti az adujelölő lapot az adu hetessel, ha az a kezében található. A csere nem kötelező. A játékos megtarthatja egy későbbi sorozathoz, vagy ha esetleg rejtve akarja azt tartani az ellenfele elől. Az adujelölő lapot, legyen az az eredeti, vagy a kicserélt hetes, a hetedik ütés vesztese fogja felvenni.

A nyolcadik ütéstől kezdve, miután a talon lapjai elfogytak, a lejátszás szabályai megváltoznak. Ettől kezdve színre színt, a hívott szín hiányában pedig adut kell tenni. Amennyiben az ütéshez másodiknak lapot tevő játékosnak sem a hívott színből nincs lapja, sem aduja nincs, bármilyen lapot eldobhat, amivel temészetesen nem nyerheti meg az adott ütést. A felülütés nem kötelező, azaz a hívott színből az ellenfél magasabb vagy alacsonyabb lapot is tehet.

A lapösszefüggések bemondása

Bemondással az első nyolc ütés során lehet élni. A lehetséges bemondásokat lásd fent a Bemondások fejezetben. Egy játékos egyszerre egy sorozatot, egy vannakot és a bélát mondhatja be. Ezekben lehetnek közös kártyák, például bemondható egyszerre az alsó vannak és a piros felső terc, mindkét összefüggésben felhasználva a piros alsót. A lapösszefüggéseket az adott játékos, az ütéshez való lap kitevése előtt mondja be. Az alábbi sorrendben történnek az események:

1. Az ütéshez lapot hívó játékos kicserélheti az adu jelölőt az adu VII-essel. (Csak az első 7 ütésben)
2. Az ütéshez lapot hívó bejelenthet egy sorozatot, egy vannakot és a bélát. (Csak az első 8 ütésben)
3. A hívó játékos kiteszi a lapját az ütéshez.
4. A hívó ellenfele bejelenthet egy sorozatot, egy vannakot és a bélát, ha összefüggései közül legalább egy erősebb lehet az ellenfeléénél. (Csak az első 8 ütésben)
5. A hívó ellenfele kiteszi lapját az ütéshez.
6. Ha mindkét játékos jelentett be összefüggést, a hívó játékos megnevezi az esetleges vannakja magasságát, illetve a sorozat legnagyobb lapját, szín nélkül. Csak a legerősebb összefüggésről kell ekkor még nyilatkozni.
7. A hívó ellenfele jelzi, hogy az ő legerősebb összefüggése erősebb e vagy sem. Ezután a játékos aki a legerősebb összefüggést bemondta, felírhatja az összes, abban az ütésben bemondott összefüggéséért járó pontot.
8. Az ütés lefordítása után, az érvényesített összefüggéseket színnel és lap magassággal együtt bejelenti az azokat felíró játékos.
9. Az ütés győztese a két kártyát az ütéshalmába helyezi.
10. Az ütés győztese egy lapot húz a talonból, ezután az ütés vesztese is így tesz. (Csak az első 7 ütésben)

Fontos megjegyezni, hogy ha az ütéshez hívó (elsőként lapot adó) játékos élt bejelentésekkel, az ellenfele csak akkor mondjon be saját összefüggéseket, ha azok közül legalább egy erősebb lehet az első játékos legerősebb bemondásánál. A fenti 2. és 4. pontok során a játékosok még a legkevesebb információt közlik csak az összefüggéseikről. Pl. Ha az első játékos azt mondja „vannak és terc”, akkor a második, vannak hiányában nem nyilatkozik, hisz egy vannaknál csak egy rangosabb vannak lehet erősebb. Ha másodiknak kvártja van, az hiába erősebb az első tercénél, a vannaknál nem erősebb, így ebben a körben nem tudja sorozatát érvényesíteni. Ha valaki az ütéshez szó nélkül lapot tesz, az abban az ütésben nem él bemondással.

A bemondással élő játékos dönthet úgy, hogy rögtön pontosan megnevezi az összefüggését. Ez általában akkor történik, ha a bemondásért kapott ponttal megnyeri a játékot, és az összefüggés jellegéből, vagy a kiment lapokból egyértelmű, hogy az összefüggés érvényes lesz. Ilyen például a felső vannak, vagy a bármilyen ász szext vagy annál hosszabb sorozat, mivel ilyen sorozat esetén az ellenfélnél nem lehet vannak ami azt leronthatná.

Azok a lapösszefüggések amiket korábban bemondtak, de érvényesítésükre nem került sor az ellenfél erősebb bemondása miatt, később ismét be lehet mondani, feltéve, hogy a szükséges lapok még kézben vannak, és az első 8 ütés valamelyikében próbálják ismét bemondani. A bemondás egyik lapja kijátszható az ütéshez, de ha a lapösszefüggést érvényteleníti az ellenfél erősebb bemondása, úgy természetesen nem lehet később bemondani, hisz a hozzá szükséges lap már nem lesz a játékos kezében.

Egyszínű, hosszabb sorozatokat több részletben is be lehet mondani, ha arra adódik alkalom. Az alábbi feltételeknek kell megfelelni az ilyen bemondásoknál:

1. A később bemondott sorozat legmagasabb kártyája nem lehet alacsonyabb a korábban bemondottnál.
2. Ha a legmagasabb kártya ugyan az, akkor hosszabb sorozatot lehet csak a rövidebb után bemondani.
3. Kivétel, ha legalább egy kártya megszakítás van a két sorozat között, pl. Tök ász terc (ász, király, felső) után bemondtható a tök tízes terc is (X, IX, VIII).

Példa: Egy makk felső kvintből (felső, alsó, X, IX, VIII) bemondható 3 terc, 2 kvárt és 1 kvint, 6 ütés során az alábbi sorrendben:

1. Makk tízes terc
2. Makk alsó terc
3. Makk alsó kvárt (ha ehelyett felmennénk a makk felső tercre, utána már csak a makk felső kvárt majd kvint lenne bemondható)
4. Makk felső terc
5. Makk felső kvárt
6. Makk felső kvint

Ha ezek során az ellenfél késlelteti a bemondásainkat a saját erősebb sorozatai vagy vannakjai által, akkor persze érdemes a kisebb értékű terceket átugrani, és a nagyobb pontértékű kvártokra és kvintre koncentrálni, nehogy kifussunk a bemondási lehetőségekből. Emlékeztetőül: bemondással csak az első 8 ütés során lehet élni, vagyis amíg még van a talonban húzható lap, illetve a talon utolsó lapjait felhúzva még egyszer lehet bemondani (ez a 8. ütés).

A Béla bemondása különleges eset. Azt is csak az első nyolc ütés elején lehet bemondani, de semmi nem tudja érvényteleníteni. Hiába mond az ellenfél pl. Ász vannakot, a Béla bemondója mindig felírhatja az érte járó 40 pontot.

Pontozás és elszámolás

A lejátszás során az érvényesített bemondásokért járó pontokat a játékosok rögtön felírják. A lejátszás végén a játékosok összeszámolják az ütéseikben lévő pontokat, nem feledkezve meg az utolsó ütés elviteléért járó 10 pontról sem. A szerzett pontjaikat ezután rögzítik a táblára/papírra. A két játékos ütésekből szerezhető pontjai mindig 161-re jönnek ki, így ha csak az egyik játékos ütéseiben számolják meg a pontokat, a másik játékos ütéspontja a 161-ből fennmaradó pontszám lesz.

Ha az egyik játékos megnyeri az utolsó 9 ütést - vagyis a talon elfogyása után a kézben lévő kilenc kártyával játszott ütéseket – akkor az ellenfele korábbi ütései érvénytelenné válnak. Az utolsó 9 ütést elvivő kapja így a maximális 161 ütéspontot, míg ellenfele nem kap semmit. Ezt stichmaccsnak is nevezik.

A tartlit úgynevezett bulira játsszák.

Az a játékos aki előbb ér el 501 pontot bemondásokból és ütésekből, megnyeri a bulit. Ez általában több leosztás során érhető el. Ha a bulit megnyerő ellenfele legalább 251 pontot ért el, a győztes 1 buli pontot kap. Ha az ellenfél 250 vagy kevesebb pontot ért el, úgy a győztes maccsot csinál, és 2 buli pontot kap.

A játék az előre kitűzött, általában 5 vagy 10 buli pont eléréséig tart. Ezután ha pénzben játszanak, a vesztes a különbözet fejében fizet a győztesnek. Javasolt jelképes összegben játszani, mondjuk 10 vagy 100 Forintos buli pont alapon.

A játékot leosztás közben is meg lehet állítani, ha az egyik játékos úgy gondolja, hogy elérte az 501 pontot. Ezt kimenésnek nevezik. Akár egy ütés közepén is megtörténhet a kimenés, így érdemes az adott leosztásban megszerzett kártyapontokat fejben tartani, ha 501 pont közelében jár az egyik vagy mindkét játékos. A kimenő játékos ilyenkor megmutatja az ütéseit, és ha azokkal együtt elérte az 501 pontot, akkor megnyerte a bulit. Kimenés történhet bemondással is, ilyenkor az aktuális ütés pontjait már nem számolják fel, csak az addig elvittekét.

Amennyiben a játékot úgy játsszuk, hogy az adott leosztásban szerzett ütéseinket nem nézhetjük vissza, előfordulhat, hogy a játékos rosszul emlékszik, és valójában még nem érte el az 501 pontot amikor bejelenti a kimenést. Ez esetben az ellenfél nyeri a bulit. Ha a saját ütések a lejátszás során visszanézhetők (a játék elkezdése előtt kell erről megállapodni), ennek a szabálynak nincs sok jelentősége.

Ha senki sem ment ki lejátszás közben, és a végén a pontszámítás során derül ki, hogy egy vagy több játékos elérte az 501 pontot, úgy a több pontot szerző játékos nyeri a bulit. Ha a két játékos pontszáma egyenlő, úgy a következő leosztásban először pontot szerző játékos lesz a győztes.

Ha lejátszás közben az egyik játékos eléri az 501 pontot, de erről megfeledkezik, és ellenfele kimegy ugyanabban a lejátszásban, a kimenő játékos nyer, akkor is, ha ellenfele közben több pontot ért el.

Kártyaponttal kimenés esetén a kimenő ellenfele nem kérheti a játék folytatását arra hivatkozva, hogy ő vinné el az utolsó 9 ütést, ezzel elvéve a kimenő játékos korábban szerzett kártyapontjait.

A játékot azonban folytatni lehet az 501-et elérőnek, ha jó eséllyel megnyerheti az utolsó kilenc ütést, ezzel elvéve az ellenfél addigi ütéspontjait és amazt 251 pont alá viheti, mert ekkor maccsot tud csinálni 2 buli pontért.

A bemondásból és ütésekből szerzett pontokat hagyományosan krétával, szivaccsal törölhető táblára rögzítik. A 20, 30, 50, 80 és 100 pontokat az alábbi jelekkel írják fel:

Jól látható, hogy könnyű egy vonással a 30-asból 50-et vagy 80-asból 100-at csinálni, később amikor a játékos 20 pontot szerez. Az 50-es jelből 100-as csinálható továbbá a V tetején egy húzással. Az így kialakult háromszög is 100-at ér, mint a kör. A maradék pontokat pozitív, vagy negatív számokkal tűntetik fel a tábla szélén. Ez általában 10 vagy kevesebb. Ezzel a módszerrel, a lejátszás közben gyorsan lehet a bemondásokból szerzett pontokat egy két húzással rögzíteni, és könnyen átláthatóvá lesz az aktuális pontszám. Ennek az 501 pont megközelítésekor van jelentősége. Minden leosztás végén a két játékos aktuális pontszámát jól hallhatóan illik felolvasni. Ezt végezheti az egyik játékos, vagy egy kibic (szemlélő), ha őt bízták meg a pontozással.

Lejátszási tanácsok

A lejátszás első felében az értékes lapösszefüggések gyűjtése az elsődleges szempont, még ha ez értékesebb lapok feláldozásával vagy kijátszásával is jár. Kivételt képez ha valaki közel jár az 501 ponthoz, ilyenkor a nagy pontértékű ütések elvitele fontosabb lehet. Ha például kimehetünk, üssünk be akár az adu felsővel is.

Sorozat kezdeménnyel a kézben érdemesebb két oldali várású kezdeményt megtartani, a középső vagy egyoldali várásúval szemben. Ilyen pl. a X, alsó kezdemény, ahol 2 lap, a IX vagy a felső felhúzásával is tercünk lehet, szemben a IX, alsó kezdeménnyel, ahol csak a X-est felhúzva lesz tercünk, vagy az ász, királlyal, ahol csak a felső felhúzásával lesz meg a tercünk.

Hosszú sorozatot ne aprózzunk fel, hanem mondjunk be rögtön, ha azzal megnyerhetjük a bulit, vagy éppen kimehetünk a maccsból.

Igyekezzünk észben tartani a már kiment kártyákat, elkerülve ezzel az olyan összefüggésekre várást, ami kiment kártya miatt nem teljesülhet.

Az ellenfél bemondásaiból tájékozódjunk a lapjairól, így elkerülve a felesleges várakozást. Pl. ne várjunk 3 felsővel a kézben felső vannakra, ha az ellenfél egy ász tercet (ász, király, felső) mondott.

Sorozatokból a érvényesítésük után lehetőleg ne tegyünk ki még lapot, ha az később hosszabbodhat. Hasonló megfontolásból érdemes késleltetni egy sorozat bemondását, ha az lefelé jelentősen megnövekedhet. Pl. nálunk van a zöld VII, IX, X, alsó. A játék elején ne mondjuk be rögtön az alsó tercet, mert a zöld VIII-as felhúzásával kvintünk lesz, így alsó terc után már nem mondhatjuk be a IX tercet, X tercet, X kvártot.

A Felsők és IX-esek birtoklása több szempontból is előnyös. Nem csak mert értékes vannakok alakulhatnak ki belőle, és aduban a legerősebb és legértékesebb ütőlapok, hanem mert ha egy színből nálunk van a IX és a Felső, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ellenfelünknek abban a színben még terce sem lehet.

A talon elfogyása utáni szakaszban, az értékes lapok megszerzése a legfontosabb, ezért igyekezzünk gyűjteni és nem kijátszani az adu lapokat az első szakaszban.

Igyekezzünk legalább egy biztos ütő lapot megtartani a második szakaszra, hogy elkerüljük az ellenfél stichmaccsát, amikor ő viszi el az utolsó 9 ütést.

További taktikai tanácsok olvashatók Pais József Ulti, Tarokk és néhány kis játék című könyvében.

Osztrák Tartl

Fritz Beck Tartl und Zensa című könyve taglalja az osztrák változatot. Szintén Tell kártyát használnak a játékhoz, csak az ászokon, felsőkön és alsókon német feliratok szerepelnek. Az alábbiakban különbözik a játék a magyar változattól.

1. A felfordított adu jelölőt bármelyik 3-as csomag után ki lehet osztani, amit az osztó ellenfele jelöl meg. Vagyis a 4.-ik, 7.-ik, 10.-ik, 13.-ik, 16.-ik vagy 19.-ik kártya is választható. Ha az osztó ellenfele nem jelöli meg a kártyát, akkor a 19.-ik lap lesz az adujelölő. Ez a változat egyébként szerepel a régebbi magyar nyelvű szabályleírásokban is.
2. Az osztó szerepe nem váltakozik, hanem mindig az előző lejátszás győztese oszt.
3. Nincs IX-es vannak. Csak Felső(200), Ász(100), Tízes(100), Király(100) és Alsó(100) ér négy egyformát (Vierling-nek nevezik). Ez a változat a régebbi szabály lehet, mivel Bródy Sándor Kártya-Kódexbeli leírásában említi hogy „akkoriban” kezdték honorálni a IX-es vannakot, amit ő egyébként ellenzett.
4. Van aki a négy X-est a négy Alsó alá veszi rangban, nem pedig a Király fölé. Ebben a játékosoknak a játék megkezdése előtt kell megállapodni.
5. A sorozatok bejelentési szabályai megengedőbbek, mint a magyar változatban:
   • Több különböző színű sorozat is bejelenthető egy ütésben.
   • Korábban érvényesített sorozat színében újabb sorozatot úgy lehet bejelenteni, ha az újabb sorozat nem teljesen foglaltatik az előzőben benne. Vagyis piros király kvárt után a piros felső tercet nem, de a piros alsó tercet be lehet jelenteni., mivel az abban szereplő IX-es nem része a piros király kvártnak.
6. Az érvényesített összefüggések lapjait, az ellenfél kérésére be kell mutatni.
7. Az adu VII-essel bármikor ki lehet cserélni az adu jelölőt, nem csak akkor, ha a tulajdonosa ütésben van. Ekkor azonban a VII-es nem használható fel ugyanabban az ütésben sorozathoz.
• Példa. Az ellenfél elvitte a 6.-ik ütést és az állás 495-440 a javára. Makk felső az adu jelölő. Kézben van a makk VIII, IX és a 6. ütés után felhúzzuk a makk VII-est. Az ellenfél kijátssza a zöld ászt, bemondás nélkül. Le kell aduval ütni, különben az ász 11 pontjával az ellenfél ki tud menni. Ha azonban ezáltal az ellenfél veheti fel az adu felsőt, azzal is nyerni tud a következő ütésben. Ezért ki kell cserélni a VII-essel az adu jelölőt. A IX-es tercet is jó lenne bemondani 20-ért, az elvitt ász 11-et ér, majd a következő két ütésben a makk felsővel és kilencessel ütve újabb 34 pontot lehetne szerezni, ezzel a 65 ponttal meg is lehetne nyerni a játszmát. Ezt azonban nem lehet mind megtenni, mert ha a hetessel kicseréljük a felsőt, a kilences terc már nem mondható be. A legjobb tehát kicserélni a felsőt a hetessel, leütni a zöld ászt az adu nyolcassal, majd a következő két ütéshez kihívni az adu felsőt és kilencest. Ezzel 485 ponton állunk, plusz amit még az ellenfél tesz az adu felső és kilences ütésekbe. Ezután igyekszünk megnyerni a hiányzó pontokat mielőtt az ellenfél újabb 6 ütéspontot szerez.
8. A 7.-ik ütés győztese megmutatja a talonból húzott utolsó rejtett kártyát, mielőtt felveszi azt.
9. Nem jár bónusz az utolsó 9 ütés elviteléért. A játékosok mindenképpen megtartják az előző ütésekben szerzett pontjaikat.
10. Nem buli pontra játszák, minden játszma az 501 pont eléréséig tart. A győztesnek előre megállapodott összeget fizet a vesztes. A maccsból való kijutáshoz (Beck a dupla elnevezést használja) elég a 250 pont. Ha ennyit elér a vesztes, kijutott a duplából.
11. Beck könyvében az alábbi jelölésekkel mutatja be a pontozást.
    • A 20 pontos vonásokat az alábbi módon gyűjtik 5-ös csoportokba.
      
    • Negatív számokat a szám fölé írt vonallal jelzik. A kétszámjegyű pozitív számokat alá is lehet húzni, hogy egyértelművé tegyük, nem két egyszámjegyű számról van szó.
      
      Az alábbi példa 319 pontot mutat: 100+80+50+80-3+12
      

Játékváltozatok és Hivatkozások

A fenti játékleírás Pais (magyar) és Beck (osztrák) könyveit veszi alapul. A legtöbb Pais-étól eltérő forrásban a béla olyan előnyt is élvez minden más bemondással szemben, hogy előbb számítható mint a többi bemondás. Vagyis ha egy játékosnak 465 pontja van a másiknak meg 410, és a 465-ös bélát (40), a 410-es meg ász vannakot (100) jelent be egy ütésben, úgy Pais-nál az 510 pontos játékos nyer az 505 pontossal szemben. Azokban a változatokban ahol a béla előnyt élvez, ott a bélás játékos nyerne ez esetben, mert a béláját az ellenfél vannakja előtt érvényesítené, és ezért 505-410 lenne a játszma végeredménye.

Egyéb, rövidebb magyar nyelvű források több kisebb nagyobb eltérést mutatnak, ezért a gyakorlatban a játékosok minden bizonnyal a fenti szabályok különböző egyvelegével játszották a játékot.

Pais József: Ulti, Tarokk és néhány kis játék (Hungaria Sport, Budapest, 1990)
Szomaházy István: Kártya-Codex (Athaneum, Budapest 1898, újranyomva: Szkarabeusz Kiadó, Budapest, 1999)
Szomaházy István: Kártyajátékok élete és halála a Pesti Hírlap 1926-os számából, az alábbi forrásban idézve: https://www.kartya-jatek.hu/kartyajatekok_elete_es_halala/
Zsigri Gyula: 21 válogatott kártyajáték (Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1993)
Fritz Beck: Tartl und Zensa (Perlen Reihe 660-os kötet, Bécs, 1960)

A lap tetején látható illusztráció Kóber Leó munkája.